Elkezdtem írni egy postot jó magyar szokás szerint arról, hogy miért nem jó az esküvő kiállítás. Aztán újra megnéztem néhány fotót, amelyek tegnap készültek, és rájöttem, rossz a megközelítés.Mert érdemes esküvő kiállításra járni, mert a limuzin és ruhagiccsek, a tucatmeghívók és dekorációk, között vannak kincsek, amiket lehetetlen nem észrevenni! Hazabeszélek? Lehet!
De már tavaly, amikor még kicsit sem voltam "bennfentes", amikor "csak" látogató voltam is egy helyen kötöttem ki és töltöttem el időm nagy részét.
Ott ámultam el először Attila virágkompozícióin, és próbálgattam Andi ruháit, Timi látásmódját már rég imádtam és csak tovább mélyült.
Idén végre személyesen megismertem Csabát és az ő Angyalát, Krisztából csak ízelítőt kaptam, Bogi és az ékszerei pedig csak a cseresznye volt a koktélon.
Azért körbe jártunk, azaz körbebandáztunk, de Gyenes Szilvia virágain kívül nemigen akadt más kincs, bár be kell valljam, a fotós konkurencia rendben van. :)
Olyanok voltak mint egy nagy család, pörögtek, forogtak, beszéltek, nevettek, öltöztettek, vetkőztettek, óriási élmény volt ott lenni és kicsit közéjük tartozni!
* Angyal után szabadon!Fotók: Fekete Csaba és Egyed Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése