Útra készen

Ez persze így egyáltalán nem igaz. A megálmodott meghívók, még nem állnak készen az útra. Holnap családilag összecsomagoljuk őket, borítékba teszük, és küldjük mindenkinek, akit szeretünk. Csöppet sem volt egyszerű persze az út idáig, de életemben először végre annyit voltam papírboltban amennyi csak bele fért, és még most sem érzem úgy, hogy én oda többet be nem teszem a lábam. (Sőt - a jelek szerint- már a jövő héten oda fogok járni, tekintettel rá, hogy a saját és gépem merevlemeze ismét megtelt megvalósítandó ötletekkel. Persze az ifjú pár nyilván szelektál, mert képzeletemnek még akkor is határt kellene szabni, ha egyébként nem lennének egyéb korlátok és megfontolandó körülmények.)

Arról, hogy a grafika hány mókás délutánon készült már esett szó. De eztán következett az újabb titkos konspiráció mert Misi, kinek garázsában egy komplett nyomda (bár nem zug) bújik meg, keresztkérdésekkel bombázott, illetve én is őt.

1. én őt arról, hogy milyen felbontásban kellene az anyag, majd ő engem arról, hogy miért nem nagyobb felbontásban van;
   
2. én őt arról, hogy milyen színkód alapján kell, majd ő engem, hogy miért nincsenek pantone kódok;
3. én őt arról, hogy megadott darabszámnál, hány B1 ívet kell vennem, majd ő plusz 1 darabnál, hogy miért csak ennyit hoztam, majd ismét, hogy miért csak ennyit hoztam;
4. én őt arról, hogy lehet-e kör alakú perforáció, ő engem arról, hogy baj lenne-e ha vonal szerű lenne;
5. én őt arról, hogy lehetne-e hogy elmosódottabb legyen a grafika, ő engem arról, hogy megnéztem-e nagyítóval, hogy milyen szőrősek a betűk (kéretik mindenkinek aki a meghívót nagyítóval is áttanulmányozza nem Misi szakmai hozzáértését megkérdőjelezni, ő szuper kontrasztos nem szőrős betűket akart, s kimondottan az én kétségbeesésemet látva volt hajlandó olyan nyomdai munkát kiadni a kezéből, ami közel 100 éve volt a szakmai standard, de fura mód éppen ez volt a cél)
6. ő engem arról, hogy láttam-e hogy milyen hibás a papír, mert egyáltalán nem homogén kis szemcsék vannak benne (persze nem tudhatta, hogy majd 1 órát válogattam a papírboltban, amíg megfelelő, NEM HOMOGÉN struktúrájú papírt találtam)

Miután minden kérdést tisztáztunk, s a fent említett pantone problémába csak a fejlett technika piszkított bele (utolsó megrendelésnek az emailen érkezett kondíciók értendők, és nem a próbanyomásra két nappal később de kézzel ráírtak), végül minden rend tisztázódott, s kezemben tarthattam az összes gyönyörűséges meghívómat.

Ekkor jött a boríték. Nem mondom, hogy minden idők legszebb borítékja volt szánva a násznépnek, hiszen minden idők legszebb borítékait itt láttam talán 2003-ban. De egészen biztos, hogy olyan borítékot, ami ennyire az ízlésem szerinti lett volna, itthon még nem láttam. Persze ez egy olyan boríték, aminek a gyártását megszüntetik, és így a szükséges mennyiséget több üzletből sikerült összeszedni. Hgk-val készítettük el közösen a boríték grafikát (etikett szóba sem jöhetett) és akkor szembesültünk a ténnyel; erről a papírról leesik a festék. (nagyon zárójelben: épp a Hgkéktól kaptam múlt héten egy meseszép levendulás szettet, ami áll egy szappantatóból és egy hozzá tartozó szappanból. a szappan ugyanilyen papírba csomagolva, s rajta olyan a grafika, hogy "az angyalok mind sírnak a menyországban" - persze olasz- így aztán fel sem merült, hogy tán a papírral lenne baj, hanem a nyomtatót okoltuk , ami őskövület). Másnap Hgk kipróbálta a munkahelyén is, hogy fennmarad-e a hiperszuper nyomtató festéke, de nem maradt fenn. Ekkor döntést kellett hoznunk:

1. Mégis etikettre nyomtatunk, de akkor szükségünk van egy pontosan 3x3 cm etikettre is;
   
2. Másik borítékot választunk;
3. Kézzel, netán az IBM-től vásárolt írógéppel címezzük meg a borítékokat.

Az első ponttal ott keveredtünk bajba, hogy nem lehet négyzet alakú etikettet kapni, kizárólag 7x7 cm méretben. A harmadikat Hgk egyértelműen elvetette, így lemondtunk a nagyon szép, de nyomtathatatlan borítékról. Visszakullogtam a papírboltba, s könyörgőre fogtam, hogy a múltkor a többi üzletből sok utánajárás után bekért borítékot én most köszönöm mégsem kérem, helyette egy kevésbé szépet, de nyomtathatót viszont igen.

Ez után már csak a bélyeg kérdést kellett megoldani. Felhívtam a magyar postát, hogy ha nem ilyen számítógépes mi a csodát szeretnék rányomatni a megkomponált borítékomra, akkor vajh melyik postát keressem fel, ahol legnagyobb a választék. Nos az üllői úti 100-as postára küldtek. Ott először megpróbáltak rábeszélni az egyedi bélyegre, aminek a nem az ügyfél által hozott képen kívüli -tehát nyilván a grafikus által megálmodott -része egyszerűen siralmas, úgyhogy ezt elvetettem. Tehát jönnek az egyéb forgalmi bélyegek. Sajnos ami nekem igazán tetszett volna az az Erzsébet kilátó centenáriumára kiadott gyönyörűség, ami viszont kizárólag 400 forintos címletben kapható. Így aztán ráfanyalodtam a védett hazai virágokat bemutató sorozatból a tarka sáfrányra ami legalább nem valami modern valami és ennyiben illeszkedik az elképzeléseimhez és vigasztalódtam a külföldi meghívottak bélyegével, ami szerintem stílusában is, színhasználatában is telitalálat.

Végére a hűtőmágnes nyomdai munkái maradak, ahova csupán a használt betűtípusokat kellett elküldenem, de ez külön örömmel töltött el, hiszen sikerült nem elcsépelt betűket választani, hát ez egyszerűen lullulu.

Talán ezek után párakban felmerül a kérdés, miért kell egyáltalán postán kiküldeni a meghívókat, mindenkinek el lehetne vinni személyesen. Ebben a megoldásban nagyon nagyfokú tudatosság van. Talán nem csak nekünk van elegünk abból, hogy a levélszekrényt kinyítva csak csekkek és hirdetési újságok zuhannak ránk. Ez az esküvő tudatosan nosztalgikus hangulatú, így megoldásaiban is az kíván lenni. Lehet majd ollóval/késsel kinyitni, vagy széttépni, ahogy egyesek szokták, lehet majd simogatni a papírt, megnézni nagyítóval (lásd fent) le lehet szedni róla a hűtőmágnest (ami technikai megoldásában nem, de stílusában mindenképp régi időket idéz) szét lehet majd tépni (a mesés kör alakú perforáció mentén) s részt lehet venni abban a játékban, ami el van benne rejtve....