Két hete ilyenkor ugyanígy sütött a nap!
Be volt pakolva minden, már mögöttünk volt az esküvő, de még előttünk a nászút, bennünk volt a várakozás, az utazás izgalma. Még nem tudtuk mi vár ránk, csak azt hogy biztosan nagyon jó lesz!
Egy hete ilyenkor nászutunk a vége felé közeledett, már láttuk a sok csodát, a havas hegyet és kis városokat, sétáltunk a gleccserfolyó mellett a szurdokban, láttuk a Rajnát és átsétáltunk Németországba egy fa hídon!
Most itt ülök Pesten a munkahelyemen, a nap süt, de a város koszos és büdös, és bár az én városom, mégis... már minden mögöttünk van, én meg csak nézegetem a blogra eddig felrakott képeket és... nosztalgia...IGEN!
Be volt pakolva minden, már mögöttünk volt az esküvő, de még előttünk a nászút, bennünk volt a várakozás, az utazás izgalma. Még nem tudtuk mi vár ránk, csak azt hogy biztosan nagyon jó lesz!
Egy hete ilyenkor nászutunk a vége felé közeledett, már láttuk a sok csodát, a havas hegyet és kis városokat, sétáltunk a gleccserfolyó mellett a szurdokban, láttuk a Rajnát és átsétáltunk Németországba egy fa hídon!
Most itt ülök Pesten a munkahelyemen, a nap süt, de a város koszos és büdös, és bár az én városom, mégis... már minden mögöttünk van, én meg csak nézegetem a blogra eddig felrakott képeket és... nosztalgia...IGEN!
