Két hete ilyenkor ugyanígy sütött a nap!
Be volt pakolva minden, már mögöttünk volt az esküvő, de még előttünk a nászút, bennünk volt a várakozás, az utazás izgalma. Még nem tudtuk mi vár ránk, csak azt hogy biztosan nagyon jó lesz!
Egy hete ilyenkor nászutunk a vége felé közeledett, már láttuk a sok csodát, a havas hegyet és kis városokat, sétáltunk a gleccserfolyó mellett a szurdokban, láttuk a Rajnát és átsétáltunk Németországba egy fa hídon!
Most itt ülök Pesten a munkahelyemen, a nap süt, de a város koszos és büdös, és bár az én városom, mégis... már minden mögöttünk van, én meg csak nézegetem a blogra eddig felrakott képeket és... nosztalgia...IGEN!
Be volt pakolva minden, már mögöttünk volt az esküvő, de még előttünk a nászút, bennünk volt a várakozás, az utazás izgalma. Még nem tudtuk mi vár ránk, csak azt hogy biztosan nagyon jó lesz!
Egy hete ilyenkor nászutunk a vége felé közeledett, már láttuk a sok csodát, a havas hegyet és kis városokat, sétáltunk a gleccserfolyó mellett a szurdokban, láttuk a Rajnát és átsétáltunk Németországba egy fa hídon!
Most itt ülök Pesten a munkahelyemen, a nap süt, de a város koszos és büdös, és bár az én városom, mégis... már minden mögöttünk van, én meg csak nézegetem a blogra eddig felrakott képeket és... nosztalgia...IGEN!
1 megjegyzés:
Mondják, gyakran jobb a dolgok előtt lenni, mint utána. Napjaim most úgy telnek, hogy bennem van egy érzés, hogy amiről eddig azt hittem, hogy utána vagyok még most sem ért véget. Lehet hogy nézőpont kérdése az egész. Nem tudhatod mi vár rád.
Megjegyzés küldése