Printscreen

A minap láttam a rendszerváltás kultikus sorozatátnak a Melrose Place-nek egy részét, amiben esküvőt szerveztek (Fem3, hétvégenként, hat körül). Az internet szerint az első sorozat 1992-ben készült tehát körülbelül 20 évvel ezelőtt. A provance-i esküvő levendula esszenciával átitatott meghívója már nekem is sok volt. De ott (az operenciás tengeren túl) már akkor is úgy gondolták egy ilyen alkalmat hasznos dolog valami koncepció alá rendezni. Elhatározhatjuk, hogy arany betűs feelinget, vagy flower powert akarunk, netán toszkánát a hortobágyon, de elsőként is tudnunk kell, hogy hogyan szeretjük a tojást!

Minket elkapott a világválság nosztalgiája. Na persze nem a mostanié, hanem a régié. Ami kicsit sem kisherceges idézetekkel tűzdelt, és legkevésbé Edwardian script. Pedig ha körülnézünk az esküvő piacon, ezt a stílust megkaphatjuk mindenhol. Meg elérhetők még a viccesek szánt szerelmes macskák (sajnos én azt is el tudom képzelni, hogy egy ilyen esküvőn a macskák plüss változata vigyorog vissza asztaldíszként is,). De vissza a válsághoz !

A magam részéről nem csak a szívem, az eszem is ehhez az időszakhoz húz. Van abban valami nagyon megnyugtató, hogy generálisan azon is túl lehetett lenni, s hogy speciálisan remélem nem mi leszünk azok, akiknek a mostanival ez nem sikerül. Most nem beszélek a társadalmi, kultúrális vonatkozásokról, de a zenéről igen az nem kihagyható. Többeket nyilván ki tudnám kergetni a világból aktuáis kedvencemmel Max Raabeval de a jazz, talán nem csak engem hoz lázba. S ha ez az érzés kell egy eküvőn, ami nem szól az elhazudott Ave Mariáról, nem szól habos babosba csomagolt menyasszonyról, sem fekete öltönyben hervadozó vőlegényről, viszont szól a NOSZTALGIÁRÓL, és persze HUMORRÓL, ami tele van időtlen ELEGANCIÁVAL akkor ezt az érzést nem fogjuk készen megkapni.

S ha az ember ilyen vállalkozásba kezd, igen, bizonyosan meg lehet ezt úgy csinálni, hogy az egész projektet oda adjuk egy esküvő szervezőnek. Na de kérem világválság idején !! S hova lenne akkor a rengeteg öröm, a titkos szervezkedés, a kissebb nagyobb mérgelődések.

Így esett, hogy a meghívó grafikáját Malackával csináltuk. Rengeteg örömet okozott a sok óra amit végre megint együtt tölthettünk az interneten bóklászva; kerestük a régi esküvői képeket, a kornak megfelelő színeket, töménytelen régi - főleg amerikai - képeslapot és filmplakátot töltöttünk le, a betűtípusokról nem is beszélve. S pont mint régen -amikor hivatali óráinkat is együtt tölthettünk - tele voltunk ötletekkel, mókával és kacagással. Ő ki nem állhatja a "& "jelet mégis bele került, én mindenképpen ragaszkodtam egy zeppelinhez (tényleg nincs valakinek otthon egy ?). Az persze az internet tökéletlensége, hogy korhű esküvői értesítést magyarul nem találtunk, s én ugyan nagyon terveztem, hogy elmegyek könyvtárba de erre mégsem került sor.

Gyanítom, akik erre az oldara tévedtek, kezükben tartják eme műremeknek (minden önteltség nlkül) egy példányát, ami az első hírnöke annak, milyen hangulatú esküvő van készülőben.
Köszi édes Malacki !